Emlékszem nyarakra, forró, hosszú nyarakra a gyerekkoromból, ott vidéken, a bakonyban, a faluban, amikor a kakas kukorékolt és rekkenő volt a hőség, anyám az ebédet főzte a konyhában én meg babráltam a verandán a kisded játékaimmal, rádiót szereltem, ez volt a hobbym, összegyűjtöttem a faluban a rossz rádiókat és azokat szétszedtem, külön csoportosítottam az alkatrészeket, a tekercseket, a csöveket, a kondenzátorokat és az ellenállásokat, könyvet is olvastam mellé, a rádió elméleti működéséről, egy büdös kukkot sem értettem belőle, de nagyon tetszett, a szakszöveg, szinte irodalmi volt nekem, talán innen Veöres Sanyi értelmetlen verseinek szeretete, .......anyám egyszer csak kikiabált a konyhából h kész az ebéd, én meg szinte nem voltam képes abba hagyni amit csináltam, be voltam csavarodva szinte, …….
aztán elmúlt amikor a fővárosba költöztem, a kollégiumba, kizökkentem a megszokott világomból, meg is billentem kicsit, az új szituban nem nagyon találtam a helyemet, emlékszem a súlyos gátlásaimra, nem voltam képes társaságban enni, zavarban voltam, de annyira h izzadtam szinte amikor a munkahelyemen az ebédlőben egy hosszú asztal mentén ettünk mi kollégák, nagyon kemény volt  a helyzet, aztán oldódtak  görcsök amint kollégiumba kerültem, először ott is csak álltam a fal mellett mint aki beszart és behugyozott, de aztán én lettem három év múlva az egyik legnagyobb menő fickó aki nőt vitt a kollégiumba és ott kúrta meg a fotolaborban, rám is dörömböltek a diri helettesék aki tulajdonképpen odavitt, de nem volt már hatással rám a tekintélye, az volt a szerencsém h a diri is egy különleges ember volt, Ő is az igazgatói szobájában kúrogatta a barátnőjét mert nős volt, tehát hasonló fából faragtak bennünket és Ő megvédett engem, bírtam a szimpátiáját, megkegyelmezett és maradhattam a koleszban, sőt egyik funkcionárius lettem a diri helyettes minden ármánykodása ellenére, vezetőségi tag, na ez adta meg nekem az önbecsülést igazán, hogy lehet fura alak vagyok de jellemes és különlegesen értékes, ezt éreztem, nekem ebből ez jött át, talán azóta is ebből táplálkozom, talán életem végéig…….
aztán kikerültem az inkubátorból és nem volt könnyű feltalálnom magamat, de néhány év tévelygés után követtem a kijelölt irányát az életemnek……